ÁDÁM
mondanod se kell én is látom,
hogy itt van bennünk a fény

mégis eltűnik mint egy apró lábnyom
áthidalható, csak tennünk kéne érte
aztán lépnünk tovább az ismeretlenségbe


DAY
nekem jó így, minden jó így, végre

megtaláltam minden rosszra a gyógyírt
nekem jó így, élni egy pillanatért megéri
én az a fajta vagyok aki megéli


nekem jó így, ha újra összeér a híd
hidd el azt hogy mindennél többet ér a szív!

nekem jó így, megbékéltem magammal
ha mennem kell - az emlékeim viszem magammal


egyszer csak jó lesz, hidd el - el kell hogy hidd!
te is küzdj, nem véletlenül vagy most itt!
ne rejtsd el, ha nem rejted el mások sem

én veled vagyok, engem is hidd el ért már sok seb

...ha együtt érzünk a világ csak úgy lesz jó

amin együtt elindulunk, az az út lesz jó
már tudom hol, van a fény, afelé tartok
gyere velem és közösen együtt érjük el a partot!


Refrén:
egyszer csak jó, újra jó így

hogy megint jó úton járunk újra összeér a híd
egyszer csak jó, újra jó így
amit egymásban kerestünk, az a lángra gyúló szív


SISKA FINUCCSI
a tegnapon ne rágódj! a holnap átírja a mát

a keserű múltat az édes jövő szeli át
mert szép az élet, akár a régiségek - mind mesélnek
letűnt korok árnyékával játszanak az égi fények


...nem marad dobbanás nélkül a szív
egy partot érő híd, a távolból valaki vissza hív

én nem tudom a titkát, nekem sem súgták meg
csak az lép feljebb a létrán, ki az életből tovább megy


...ha kérhetnék újra csak azt kérném
hogy ember maradjak a saját szememben a legvégén
ha menni kell én megyek mondd, minek maradnék

úgy is várnak már odaát kikkel szívesen szaladnék

...de tudom nem jött még el az idő,

bár átadnám mit én kaptam annak idején valakitől
csak egy tanácsom marad, ha az idő elszalad
mindig mosolyogva lépj tovább és maradj önmagad!


Refrén:


NORBA
születéstől halálig ketyeg a létünk
nebulótól tanárig amit tudni véltünk

itt marad velünk nem kell leigazolni
ne akard a drága perceket eltékozolni


jókor kell szólni és járni párosával
de szót értek a !@$)yos völgyek farkasával is
a csendes szellő forgószél az avarban

ha túl nagy svunggal érkezel a kanyarba

ragályos a mosoly, tegyél próbát

gondolj csak jóra mi elhúzzuk a nótát
rabok közt én vagyok a feloldottság
mert a jelszó mától legyen boldogság


egy koszos ablakban ami rossz színt mutat
ott megmérgezi önmagát a rosszindulat. JA

beért az életünk a gyümölcsök a tálban
marad a monogramunk a legöregebb fában