Verze 1:
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz az életed,
Egy parkoló sötétsége, ami leoltja a fényeket,

Az hogy én leteszem a májkot, arról szó sincs,
De sok a habi repper, egyre szarabb is a szókincs,
Kinek mi a nyereség, kinek mi a vereség,

Kinek ki az eleség, és kinek ki az ellenség,
Mert mindenkinek van egy saját élete,
Meg egy másik éne ami jobban felkészült az életre,

De itt te is le vagy láncolva, ezért nem is szárnyalhatsz,
Ha az emberek kesst érnek, akkor te is csak egy 100 as vagy,
Felkészületlen vagy, hiába készültél fel mindenre,

Hiába akarsz jobb lenni, úgyis visszafejlődsz a szintedre,
Egy búra alatt vagy, onnan már nincs kiút,
De a legszebb mikor egy anya világra hoz egy büszke kisfiút,

Engem is csak azért hoztak a világra,
Hogy legyen belőlem messiás, hogy figyeljek a hibákra.


Refrén: 2x
Ha nem teszel semmit, könnyen elveszted a háborút,
De ha meg túl sokat teszel a világ hamar rádborúl,

Szakíts több időt arra, hogy megismerjed magadat,
Foglald rímekbe a szavakat, döntsd le a falakat!


Verze 2:
Én voltam az úr, a vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullani, ez a szolga dolga,

Ha a nagy úr sírja szolgákat követel,
Legendákat hozok vissza ezzel a szöveggel,
Festményt festhetsz az élet tükörképére,

Ha nem félsz a szabályoktól, ráülhetsz a nagyok székére,
Amíg az eszmény ki nem hal e földön,
TESÓ A MAGYAR SZELLEM CSAK MAGASBA TÖRJÖN,

Legyél katona, aki megmenti a hazáját,
Aki csak magának eleveníti fel a saját szabályát,
Legyél szabad madár, szállj fel az égbe,

Legyél falevél és csak lazán szállj el a szélbe,
De senki nem tökéletes, mindenki hibázik,
Az ember csak akkor lesz nagy ha belátja a hibáit,

Akárhányszor mondták, magamból rossz embert faragtam,
De a válasz erre csak az tesa hogy ugyan az maradtam.


Refrén: 2x

Verze 3:

Én nyomom nektek a szöveget ameddig csak élek,
Mert nekem így színes, és így teljes az élet,
Az igaz tény hogy reppelni nem könnyű,

De ha minden nap zene nélkül vagy, az is már elég szörnyű,
Nekem a zene az élet, és ez megkönnyíti a dolgomat,
De én se bízok mindenkibe, néha átlátom a dolgokat,

Felemészt a valóság, mert túl nagyok az álmaid,
Szárnyalni akarsz, de eltűntek a szárnyaid,
Ez nem az a hely ahol szabad lehetsz örökké,

Ez az a hely ahol a házat építik át börtönné,
Létrehoztam egy világot, amiben csak én vagyok,
Hogy a süketszobába csak engem halljanak a hangok!


Refrén: 2x