Azt mondják, az éjszakákat
Ő egyszerűen átsirta,
Azt mondják, hogy nem evett,

Egyszerűen csak koplalt.
Eskűsznek hogy maga az ég,
megborzongott, a sírás hallatára,

Szenvedett őérte,
Még halálán is őt hívta:
Igen, igen, ajaj, ajaj, ajaj énekelte

Igen, igen, ajaj, ajaj, ajaj felnyögött,
Igen, igen, ajaj, ajaj, ajaj énekelte
haldoklott a szenvedélytől.

Ez egy szomorú galamb
Korán reggel fog énekelni
Az elhagyatott háznál,

A kis ajtó tárva;
Eskűsznek, hogy a galamb
nem más, mint a lélek,

amely még várja
A szerencsétlen nő visszatérését.
Turbékoló galamb, turbékolj, ne sirj.

A kövek nem galambok
Mit fognak tudni a szeretetről?
Turbékolj, Turbékolj,

Turbékolj, Turbékolj,
Turbékolj, galambom ne sírj többé.