Meghálálni nem tudom, azt amit tettél értem
Mert embert még nem láttam ennyit küzdeni értem
Kell egy perc, mindig, hogy túl éljem a mát

Minden addig könnyű amíg egy szülő haza vár
De már, felnőttem és nem vagyok kisgyerek
Fel kellet nőjjek mert az élet nem engedett

Elég volt ennyi kitörök most már a nyomorból
Ez vagyok én, én vagyok ki mindig rád gondol
Nem kellettem senkinek soha a büdös életben

De a szerető karjaid a mai napig óvnak engem
Meg vígasztaltál mindig hogyha baj volt
Mikor sírtam könnyeimet letörölted az arcomról

Köszönöm neked, hogy mindig mellettem álltál
És amikor rossz útra sodort az élet te vissza rángattál
Általad, jó ember lettem és erős

De már megint, a könnyeimmel küszködök