1. versszak:
Itt vagyok bazdkika, rímeket rakni a
Beatre, brada behívlak egy spangliba,

Úgy hívják zene, úgy nyomom rá,
Leblokkol, nehezen emészted, szapul, torok jár,
Keresztül-kasul, kasu fókuszálj,

Hogyha úgy érzed sámli nem trón dukál,
Produkálj valamit, vagy mondd mé nem fekszik,
Üzenem annak, aki engem téhel: lesz cink,

Tényleg lesz, nem vagyok tehetetlen tétó,
A tenget szint alá megyek le, mint Némó,
Nincsen cécó, amit a brancs még ró:

Rendszer ellenes parancs vétó,
Reszkírozunk, ettől van ideglelés,
Ezt érzed minden zsigerben, és

Ha előtted a célpont, ne vétsd el,
Mert a szakasznak a szép szó kevés, te


Refrén:
A szeremet a füleden át porszívózd be,
Ne törődjé azzal hogy mit hogy kell,

Nem csak behaluzom a flow-t mint Don Quijote,
Mondd meg te, hogy belőlem a rím Don kihót-e?


Hát nem!

2. versszak:

Lovaggá ütöm ki magamat az itókával,
Pacekosan élek, bár ki hogy látja,
Kéne pár g a sikerből hogy kipróbáljam,

Mert az értelme az egésznek hogy sziporkázzak,
Szívok blázt, ja, de vágom csak addig,
Amíg az Úr a delete-re nem kattint,

Fakítja a szajré hiánya az aurámat,
Meg túl sok bérnőstény használt már hamutálnak,
Mazulám van ha nem vagyok lesen, keresem

Mint sokan mások a cipit, gyerekesen,
Elhessegetem a sok mísz koncepciót,
Flájerkedni hívom a többi homlesz chikót,

Kondenzcsíkot hagy a csármánderünk,
Az a delírium hogy egy felhőn párnát vetünk,
Mák már nekünk ha másnapra bagónk marad,

Csak élünk, nem kell hogy előttünk meghajoljanak.

Refrén 2X