Vers1:
Emberek nézzétek mint tesz veletek,
házatokat ő elveszi tőletek,

Pedig ott van ami kell csakis bennetek,
figyeljetek mert üres lesz így a szívetek.
Ha a zöld hasú az ami a népet írányitja,

Értelem nincs a körte akkor világít ha,
magadért csinálod nem pedig a pénzért,
akkor lesz majd valódi az emberi érték.

Nagy folyó mert mely a várost két részre szeli,
partja mentén mondják meg mennyi lesz a rezsi,
ötlete hogy haladjon a kerék egyiknek sincs,

de amit vallanak az egy népnek nincs.
Változatos választás vámként vendégel,
a megjelölt mégis vádként elékeli az utat,

a törvény csak kutat,
hogy találjon valamit amibe bele bukik a tudat.


Refrén:
Hol az érték? Hol a mérték?


Vers2:
Próbálom egyensúlyban tartani a világbékét bennem,
de lehet, hogy nem megy úgy, ahogy volt...lehet hogy el kell veszítsem,

minden illúzióm, a félelmet, a pénzt, az időt...
`mi örökös fogvatartóm, a civilizáció rabláncai mögött.
Elindulok a kétség mentén, hiszem, hogy az egészség felé,

mert a félelem nem ad választ, csak visszakérdez az isteni hatalom előtt.
A világ örök változó, az ember idomulni kényszerül,
mindenki magához húz, de remélem, a végén kiderül:


Refrén:
Hol az érték? Hol a mérték?


Vers3:
Mérték nélkül látom, az utat ami hajt,

mert szövi a sors ránk, a többnél több bajt.
Nem értem! miért lépik át a határt,
miért támadják az embert, le mint a tatárt?

Habár ha úgy nézem, magamért harcolok,
akkor a lemezre, a véremből karcolok,
hogy érezzem a dallamot, ami átjár a testen,

és ha megindul a szó, érkezzen meg Pesten!
Ja, de hol a mérték tesó, én tudom, te nem,
mert nekem mindig az életben, nyitva van a szemem.

Tudom hol a helyem, tudom hogy ki vagyok,
az alapon a sorok közt, a nevemet ott hagyom!
Ez valakinek érték, másnak csak a szemét,

SoS baszod, mindenki csapja fel a kezét!
Megmutatom a békesség jelét,
mert a számon a szó, a szívemen a pecsét.


Refrén:
Hol az érték? Hol a mérték?