VERZE 1:

Nem pálya, hogy beleszólsz, de nem vágod h miről szól

az emberek felénél 0-át ér a kimondott szó
Egy szó mint száz, százezer gondolat
lepi el a fejemet mikor megfogom a tollamat


azt ott maradt már nem egy tervem a füstbe
azt nem értem miért nem vihetem ennél többre

korlátozzák az embert, mindent amit szeretne
letörlik a mosolyát, még mielőtt nevetne


mély sorok ezek, érzed benne van mindenem
itthon nincs olyan király, mint ott kint az Eminem
az exiten menekülnél de nincs már innen kijárat

azt kérdezd meg hitelt 10/9 miért vállalt

ugyan azok a körök, monoton az életünk

elveszik mindenünk, majd a szemünkbe mondják mi élhetünk
és mér nekünk kell megszívni a legjobban
mikor a másik a zsákban vagy millákkal dobbant..


REFF:


számolni sem tudom már amik számtalanszor megtörténtek
minden egyes szám nálam egy kibaszott történet
volt hogy elfolytottam amit, akartam de többet nem

egy költő bennem kitörök innen közvetlen



VERZE 2:

hogy ne menjek egy szint alá mindig szítom a tüzet

minden egyes oldalon nálam már telt a füzet
én beteszem a lábam az ösvényre hol te félsz
és hogy nem igazi a félelem, egyszer majd feleszmélsz


ez is a való világ, csak itt nincs szavazó gomb
szarozhatod a zeném de a te szarodnál jobb

na, álljunk meg egy szóra, a levét meg mindig más issza
de én megyek előre, testvér, nálam nincs olyan hogy vissza


volt már hogy hiába mondták, de nem hallottam szavakat
de ami kimentett a mélyből, az a szabad akarat
hogyha másnál szól az enyém, azt számolja a számláló

pusztán zene csak, de a szövegre a szám áll jól

én csukott szemmel járok de mégis látom az eget

mert minden egyes utamon engem az elmém vezet
a börtön ahol élek, nincs vascsővel el kerítve
itt a 36. sorom, mint rímel terítve


REFF:


számolni sem tudom már amik számtalanszor megtörténtek
minden egyes szám nálam egy kibaszott történet
volt hogy elfolytottam amit, akartam de többet nem

egy költő bennem kitörök innen közvetlen

VERZE 3:


volt hogy nehéz volt, elérhetetlennek tűntek álmaim
menekültem volna el a zene adott szárnyain

a vágyaim nem csillapította nekem egy üres érzés
hogy melletted maradok-e, soha nem is volt kérdés


annyit kérnék, annyit mit tőled meg nem kaptam
beszélnék de a számon melletted lakat van
én élvezném a tapsot is, ha lenne ki tapsolna

de itt az emberek menekülnek egyenesen a rabsorba

mindig követem az irányt, amit a nekem szél mutat

én is tűzök magamnak, viszont nem üres célokat
sok a válasz bennem is, meg a rengeteg kérdés
az utamon követhetsz te is, ott van mögöttem minden lépés


ég bennem a tűz, amit minden zenémmel táplálok
ne is hozd a kamut, az üvegfalon én átlátok
ott leszek én, amikor egyszer majd betörik
amikor a rosszak arcáról a mosolyt letörlik


REFF:

számolni sem tudom már amik számtalanszor megtörténtek
minden egyes szám nálam egy kibaszott történet

volt hogy elfolytottam amit, akartam de többet nem
egy költő bennem kitörök innen közvetlen