Refrén:
Hova tűnt az a tűz ami benned élt,
hova tűnt a sok emlék, a nagy szenvedély.

Merre tart az én utam már nem tudom,
remélem ott vársz a végén, hozzád eljutok.


Beborul az ég, a fákról a levelek hullnak,
a hűvös őszi szél is a te nevedet fújja.
Az emlékemben élsz még, az örök marad,

a szép nyári napok, és a sok közös kaland.
Te azt hitted, hogy én már nem szeretlek,
tévedtél, az érzések erősebbek lettek.

De ellöktél, neked nem kellett ebből,
egy tüske lett a nagy féltésemből.
Soha nem hittem, hogy a történet véget érhet,

hogy mért nem vagy itt, csak egyszer érteném meg.
mert fáj, hogy párszor nem voltam elég jó,
mert fáj, hogy nem vagy velem, hogy nem vagy nekem.

Becsukom a szemem, és ide képzellek párszor,
érintelek ugy mint régen, betakarlak ha fázol.
Elég egy pár szó, abból is megértelek,

és mikor megölelsz álmomban, máris felébredek.

Refrén 2x


Ott vársz valahol, de nem rám,
páratlan mosoly, páratlan szempár.

Egyedül megyek tovább, célok már eltemetve,
csak a harag, a sok szép elfeledve.
az ember fél szeretni, a sok csalódástól,

és nem értem, hogy mért kell mindig szarul járnom?!
ha jo vagyok az a baj, ha rossz akkor az,
inkább maradok önmagam, valaki elfogad majd.

Mindig is küzdöttem, hogy egyszer jó legyek.
vonzott a baj, így lettem egy tróger gyerek.
A lelkem üres, és már a whiskeys üveg is,

dúl a bánat, elő jön minden tünet is.
Nincs ki meg gyógyítsa, nincs is rá gyógyír,
egy elcseszett körforgás hol itt sincs már jó hír,

ha egy szar jön, követi azt több ezer,
akkor múlik el minden mikor a föld temet.Yeah!


Refr 4x