"Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.

Lyukas és !@$)yos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.

Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,

nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.

Hűvös és öreg az este."