Verze1:
a szívem loptad el, hagytam magam, mert jól esett
felgyulladt bennem egy remény, a bánat talán útra kel

hibáztam eleget, de nem ad okot arra
hogy külön keljen mennünk tovább. én jobbra te balra


mondd meg ha már nem szeretsz, nem akarom hogy fájjon
hogy a szemedbe nézve törjön össze a világom
ez így van, én terveztem a dolgokat

közben észre se vettem a felgyülemlett gondokat

minden nap álmodtam, bátrabban nézel előre

de neked semmi nem biztos, ettől nem kapsz te erőre
pedig csak meg hallgatnád, egyszer az én szívemet
mennyit sírt már miattad, mennyit ette az ideget


gyenge vagyok már, az élet nem habos torta
minden veled el töltött óra, tönkrement egy szóra

eldobom az álmokat, sok bennem a gondolat
hogy, elvesztelek téged, az érzés engem fojtogat.


elhittem még először, minden lehet még rendben,
de tudom, hibáztam amikor fejjel a falnak mentem
mit érnek az álmaim, ha egyedül kell megélnem

mért nagyobb a büszkeséged, én ezt máig nem értem.

legyen mindig igazad, de mit ér ha már nem vagyok

ha eltelik pár hónap, tőlem ne kérdezd meg hogy vagyok
hisz eldobtál, azzal mindig én voltam célban,
hibás voltam mindenért, a szívedben már tél van.


nem vagyok acélból, sebezheted a lelkemet
úgysem maradt már szerettem aki engem majd eltemet.

eltelnek lassan a napok az évek, hónapok,
tőlem ne kérdezd meg hogy vagyok, mert köszi jól vagyok.


Refrén:
merre visz minket az élet, ha majd külön válunk?
az életünk nem volt a célban! a célban

merre visz minket a sors, ha még tovább várunk?
tudom a szívedben már tél van! már tél van


merre visz minket az élet, ha majd külön válunk?
egyszer el szakad majd a cérna! a cérna
merre visz minket a sors, ha még tovább várunk?

ketten nem érünk be a célba!

Verze2:


ez a tél az ami a szívedet el borítja,
a nap eltűnt az égről a fény, a szívem nem szorítja

közös tervek, közös álmok, nem foghatom kezed
eltévedek, hisz te voltál, aki helyes úton vezet


talán holnaptól már más leszek de mit akartál?
lehet nem, én voltam, aki kellet hiszen nem maradtál
hidegek a napok, mosolytalan a hópihe

veled lett volna szép a tél, szerelmes vagy de mondd kibe?

!@$)yos a levegő, hisz a magány, mi átölel

nem érzem a meleget, hisz rég nem vagy hozzám már közel
elmentél messzire, nem akartad hogy keressen
a szívem, de nem én mondom meg neki hogy ne szeressen


nem vagyok acélból, sebezheted a lelkemet
úgysem maradt már szerettem aki engem majd eltemet.

eltelnek lassan a napok az évek, hónapok,
tőlem ne kérdezd meg hogy vagyok, mert köszi jól vagyok.


Refrén.