Egy solyom szallt a szelben, s a nyugvo napsugar
Arnyekot vetett a kecses madar utan.
Akkor volt, míg eltem, vagy mar azutan...

Valaki valahol meg vart ram talan.

Felek, hogy a sotet egbol villam tor ram,

Es az utolso dallam hagyja el szam.
De akar kezem, akar nyamvadt testem aran
A lelkem tovabb szarnyal majd a sajat szarnyan.


Es szüntelenül erzem a tavasz illatat,
Megtapasztaltam mar szívem akaratat:

Csak fürdeni a fenyben napnyugta utan,
Most ertem miert neztek ram akkor butan...


Felek, hogy a sotet egbol villam tor ram,
Es az utolso dallam hagyja el szam.
De akar kezem, akar nyamvadt testem aran

A lelkem tovabb szarnyal majd a sajat szarnyan.

Csak szallnek, de visszafogtok,

Csak varnek, de megbotoztok,
Valaki var ezutan...
Úgy masznek, de belemrúgtok,

Úgy futnek mar, de megbotlok,
Es ti csak neztek ram butan...


Felek, a sotet egbol villam tor ram,
Es az utolso dallam hagyja el szam.
De akar kezem, akar nyamvadt testem aran

A lelkem tovabb szarnyal majd a sajat szarnyan.