1. verze
Leírom azt, amit érzek legbelül,
Kinyitom a szám, és a világ elcsendesül,

Itt vagyok a gondolatokkal egyedül,
Összeszedem magam, és minden álmon teljesül


Kérdezek valamit, a család az első?
Ha igen, lehet bármilyen meredek a lejtő,
Nincs mese, muszáj menni előre,

Nem számít mennyire ázol meg az esőben

Testvéri szereted? Azt hittem szent dolog

De úgy látom a szív ez nélkül is simán dobog
Fáj, hogy én mindenkiért mindent megtennék
Az az idő, hogy én bíztam, már eltelt rég


Láttam a legőszintébb embert is hazudni
A legnyugodtabb estémen sem tudtam aludni

Ködös az éjszaka, viharos az éjjel,
Az álmaimat a legjobb barátom tépte volna széjjel


refrén 2x
Álltam már szakadék szélén,
Napról napra keresem a békém

A bűnöm az, hogy őszinte vagyok
De az égen az én csillagom ragyog


2.verze
A könnyen szerzett siker könnyen is távozik
Az idő halad előre és minden megváltozik

Ellenségből haver, barátból ellenség
Tönkre tesz mindent egy apró ellentét


Volt olyan, akiben megbíztam teljesen
De hogy bíztam benned, megszívtam rendesen
Számítottam rád, és azt hittem tesó vagy,

Nem maradt semmid, de azért az egód nagy

nem csak azt sajnálom, hogy ismerlek,

Hanem hogy anno legjobb barátomnak hittelek,
Voltak napok, amiket megbántam,
De voltak olyanok is, amiket én büszkén zártam


Hiteles hazugságok, úgyis kiderülnek
Ha kitartó vagyok, egyszer minden sikerülhet !

Láttam már sok mindent, jót és rosszat
Én vagyok az egyetlen, aki az álmaimtól megfoszthat


Refrén 2x
Álltam már szakadék szélén,
Napról napra keresem a békém

A bűnöm az, hogy őszinte vagyok
De az égen az én csillagom ragyog