Verze 1
Mi vagyunk az igazak a hamisságban
Ami alatt hazudunk arcátlanul

Nem is veszed észre, annyi hamis vád van
Ami nem is várhat, elviharzott vadul
Ilyen az élet, ami jön, egyszer el is megy

A hajtóerő benned, egyszer elismer
Aki megismer, és rájön, hogy igazán
Attól ember, ha megenyhül más vigaszán

Születnek sztorik napszámra, de nem szorít
Az idő, az egyensúly, a viszonyok, minden
Az egyik szüntelen sír, a másik ordít

Torkaszakadtából, de mi folyik itt benn
Ha tudnád hogy ki vagy, hogy akivel vagy
Addig látsz el csak, ameddig a vágy nagy

Rózsaszín köd. Hagyod, hogy hasson
Neked a szív, nekem a kéj csak a hasznom, mert


Refrén
Ahogy a pokolba, a mennybe is mehet az öltöny
Megmérgez a közöny, hogy új alakot öltsön

A szívem egy börtön, nincs akkora kölcsön
Hogy mit érzek, mind, most meg kéne ölnöm


Verze2
Nem vagyunk más, csak egy apró porszem
Mit akkor fújsz el, amikor csak szeretnéd

A lelkiismeret hiánya az a módszer
Mikor kevesebb jut erkölcsre a keretnél
Ahogy az idő szalad, az emlékkép szakad

Romlottá váltunk, önös érdek, akarat
Csak nem ment, ahogy a torkodon a falat
Megakad, jössz rá csak, hogy valami elszaladt

Mit úgy hívnak, Esély, Sors, maga az Élet
A tett lett a Bűn, a szó pedig a Méreg
Lefektet a tűz, a vágy szétszéled

Megélem, mit megélsz, regélem, mit remélek
Egy szelet nektek most az életemből
De ezentúl nem siklok félre ettől

Az érzéstől, mélyen legbelül már meddő
Mikor a világ megfordult, minden megdőlt