Fénytelen lények kopott szív, lopott lét
Visznek a városban magányt párosban szanaszét
Lépkedek köztük, s belül kérlel a fény

Kezüket megfogjam, vagy csak azt mondjam: ne félj

A szeretet él, neked mondom

A szeretet él, kezem nyújtom
Hogy sohase félj
Hogy szabadon élj


A szeretet él, tüzed gyújtom
A szeretet él, szívem nyújtom

Hogy sohase félj
Hogy szabadon élj


Félsz kicsit, látom, megint bánt a világ
Pedig egy új nappal, mindig új angyal vár ránk
Nézz csak a fénybe, mikor hív a sötét

Hagyd ki most vad táncát, s szíved rabláncát, törd szét

A szeretet él, neked mondom

A szeretet él, kezem nyújtom
Hogy sohase félj
Hogy szabadon élj


A szeretet él, tüzed gyújtom
A szeretet él, szívem nyújtom

Hogy sohase félj
Hogy szabadon élj


A szeretet él
Hogy sohase félj
Hogy szabadon élj


A szeretet él, neked mondom
A szeretet él, kezem nyújtom

Hogy sohase félj
Hogy szabadon élj