Szabadon szárnyalnék
Egyedül táncolnék

De valaki suttog
S halkan lép felém


Simogat csöndekkel
Szelidít nézéssel
Mosolyog némán

S szirmot szór elém

Fény gyúl, gyöngyház-színű

A szirompelyhek széle oly szép, lágy ívű
Két kéz arcomhoz ér
De meg is ijedek, szaladok

egyedül maradok, s úgy lejtek én

Ki vagy és mért jöttél

Zavarod zord békém
Madaras táncom
Jó volt még nekem


Szabadon szárnyalnék
Szabadon táncolnék

De sziszegő múltam
Kúszik most felém


Ne sziszegj, hallgass már
Hiszen egy új nap vár
Mosolyog csöndben

S gyöngyöt szór elém

Érzem, így most ez jó,

Ami rég volt, mind elmúlt,
és nem kell rá szó
Bőröm fújja a szél

Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem
érzi hogy él


Gyere maradok, táncoljuk
Szabadon szárnyaljunk
Mosolyunk fényét

Szórjuk szerteszét

Szeretem nézését

Szeretem lépését
Szeretem tudni
Hogy ő jön most felém


Szeretem táncunkat
Szeretem hangunkat

Szeretem azt is, hogy
Csókot dob felém


Szálljunk a kék égbe fel
Szabad így is, hogy ketten, s még föjjebb emel
Kísérj a felhők fölé

Odafönn a kezem s a kezed a
ragyogó koszorút fon a nap köré


Gyere maradok, táncoljuk
Szabadon szárnyaljunk
Mosolyunk fényét

Szórjuk szerteszét