Egy darabot szakíts ki magadból
Tenyérből fújd el na haragból
Engedd ki széllel a jövőbe

Meséljen rólad az esőben

Kiülök a teraszomra, ideális hely

Hagyom, hogy a gondolatok szakadjanak fel
Amik már téptek és nyomtak eleget engem
Hagyok most helyet az ismeretlennek

Egy érzésnek egy sokkal jobblétnek
Ahol a rezgések és a fényképek, előhívnak egy egy szép
Emléket és összeállnak együtt térképnek


Ha csak tehetném, akkor azt kérném
Hogy legyen zene bennem annyi még

Mint az embereknek a jókedve, legyen
Szines, mint reggel a napfelkelte
És ha azt hiszed, hogy mindent láttál már

Húnyd le szemed a valóság rád vár
Láthatatlan, igaz és tiszta, mint
Gyermekednek az első mosolya