Elszállt a madár...
Elfelejtetted rég,
Milyen tiszta volt az ég,

De ez már nem elég.

Egy álmom volt csupán,

Mely szilánkokra tört szét,
De hagyom: menj tovább.
Hosszú út előtt állsz.


lángokban áll most a város
a kétség biztos halált hoz

bal szemem sarkából látom
szétmállik lassan világom


kietlen hamvak közt némán
száradó vérfolyó útján
jobb szemem csillanva látja

amint eltűnik a szárnya

Nem számoltam hányszor vártam Rád [nem számoltam]

Ez összeomlott vár
Mindent megtettem, mit kellett már [mit kellett már]
De nem elég, hát hagyom, hogy elszállj!


[reményvesztve kérem múzsám
gyomként mely kikelt a murván

ihlessen szánalommal, de
ne gyűlöljön ily ártalommal]


[ó, láng
meddig adod még a fényt?]


recsegve hull s borul össze
tűzörvény fogja közre
kegyetlen, s mégis oly bátor

aztán elillan, mint kámfor

[színes játék,

fakó sorvadás]

A lejtőkön vigyázz:

oly veszélyes szél száll
hozza a pusztító vihart
letöri a szárnyaidat


Vigyázz, mert előtted a köd,
Mely majd mindig meggyötör,

Bizonytalan utakra lök
Álmaidra béklyót köt.


raboskodjak én ott, hol élek?
ne folytasd a szentbeszédet


meghallgattam százezerszer,
meguntam úgyhogy mostmár eressz el!


kívántam egyet, üstökös röppen
madártoll-felhő hull alá közben
összeroskad végül mi állt rég

alá temetve küszködő lelkét

Nem számoltam hányszor vártam Rád [nem számoltam]

Ez összeomlott vár
Mindent megtettem, mit kellett már [mit kellett már]
De nem elég, hát hagyom, hogy elszállj!


[rabság mely majd koporsóba zár
szabadság nincs, béklyó és fémbilincs vár]


Elszállt a madár...
Emlékszem tiszta volt az ég

Soha nem felejtem én.
Soha nem felejtem én.