a drogtól bódultok, de ez bizony nem boldogság
amíg mesevilágba élsz, addig az álmaid ellopják
dettó mint az életet, de ezt nem lehet évekig

de ez a cél a média is drog és a fiatalságot mérgezi
hogy hogy élsz kikérdezi, mindenki valamire felvág
a rendszer rendszertelen az örömtől elzár

nekem nem kell villa, bentley és szétbaszott hercegnő
én szavakkal szedlek szét, nem kérek a fegyverből
a legtöbb ember embert öl, egy emberöltő sem elég

mert nekünk csak a töredék jut, nekik meg sok egész
az enyémnek kérnéd a felét, de én nem adhatom
mert én feléltem az álmaim és nem hagytam a parlagon

elrohadni, a sorsod rohadt mi? lusta vagy változni
nem kell meló se, könnyebb a szomszédból áthozni
aztán átkozni, de megküzdeni valamiért fáradtság

aki odaadott mindent, azt kurvagyorsan átbaszták



nem látsz a haragtól, nem jutsz előbbre
olyan gyenge a szívünk, hogy a tükör betörte
félünk a világtól, félünk saját magunktól

de ne feledd minden nagy, onnan jött alulról



én kicsi vagyok, de leverlek mint Kunkli a Bob Sappet
sok nagy hangal jött, de csöndbe lett úgy megszeppent
én nem árottam neked, de lehet te úgy érzed

hiába hiszed magad jónak, ha rosszként elvérzel
ez a te részed, az enyém meg, hogy alkossak,
nem kellenek a lányok, akik egy kocsiban fasztszopnak

elnyomom a szavad, mert az enyém hangosabb
hagyjuk az mc-ket akik másoltak, de így is szart hoztak
én szerény vagyok nem helyezem magam senki fölé sem

ti adjátok a keményet, de a szívetek törékeny
az enyémet meg beedzették az évek, ilyen az élet
elmém felét elittam, de így is rengeteg az emlékem

láttam királyokat koldusként, és ugyanezt fordítva
mikor az apa a gyerekét fenyíti és midnezt ordítva
mert fél, hogy olyan lesz, mit tükörbe lát minden nap

de itt nem tudja senki sem, hogy ami szép az ingyen van