Smesh:
Sorsomat írom, ő megír engem.
Nem feledem, a jövőm a mostani tettem.

Mit változtatnék, nem tudom,
de holnap talpra állok, ha ma elbukom.
A múltam csak múlt, hibákkal teli,

együtt élek vele, soha ne fedje semmi!
A ?volna" nem érdekel, csak hogy mi lett,
mi lesz. Az ábránd mindent színez, de

felnőttem sajnos, tervrajzok égnek, de
lehetetlen vágyakért lángokba lépek.
Kitörni a kezdet vége;

soha nem lehet eléggé magasan a mérce.
Magamat legyőzöm újra meg újra.
Fájjon lépni, de ne fájó időt

húzzak, mert pörög az óra,
mielőtt megérint a halál csókja.


REFRÉN:
Azt látom, mit hiszek, hiszem amit látok.
A sorsomnak adom csak azt amit várok.

Láncra vert álmok lecsúsznak a porba.
Sorstalanok sorsa behúzna a sorba, de
keveredek erre-arra, cseperedek folyton,

tömegeknek irányába a kerekeket oldom.
A hit visz előre, bármi is jön elém.
A sorsomat alakítom, így haladok a cél felé.


Smesh:
Mit élek addig? Békét vagy magányt?

Mert ismeretlen, félem a halált.
Mi lesz utána? Kell egy hit.
Az örök sötét képe elgyengít.

Bezár e gondolat, majd felbőszít
egy lobbanékony vadat, mit rejt e szív.
Szétzúzva ketrecét felöklel engem, hogy

a halhatatlanságért munkám kezdjem.
Felállok porolni felvont vállam;
a bikával végre eggyé váltam.

Elégedett leszek nyomot hagyva
az öröklétet a névnek hagyva.
Mi lesz utána? Inkább addig...

Magamnak megfelelve tetőtől talpig,
szabályt mellőzve, kiélvezve.
Balsors felé szarvaim kiélezve...


REFRÉN:
Azt látom, mit hiszek, hiszem amit látok.

A sorsomnak adom csak azt amit várok.
Láncra vert álmok lecsúsznak a porba.
Sorstalanok sorsa behúzna a sorba, de

keveredek erre-arra, cseperedek folyton,
tömegeknek irányába a kerekeket oldom.
A hit visz előre, bármi is jön elém.

A sorsomat alakítom, így haladok a cél felé.

Beadnass:

Emelt fővel, lépésbe haladva
a jövő változik. A kérdés a szavakban,
mire választ csak a holnap tartogat.

Én kértem egy retúrt, de kaptam egy utat.
Becsukom a szemem, magamba nézek;
összefolynak előttem a képek, emlékek.

Lehet, hogy nem nekem való ez a világ.
Embernek születtem, rám is várnak hibák.
Sajnos hibáztam párszor.

Nem mindig segített a szöveg meg pár sor.
Tudom, az élet egyszerűnek tűnhet:
van törvénye, ha kell, akkor büntet.

Várom én is a jót, amiről más csak álmodna.
Volt egy szebb ország, én ott jártam álmomban.
Voltak hibáim, bűnhődtem érte,

felmentést nem kérek, Isten se kérne.

REFRÉN:

Azt látom, mit hiszek, hiszem amit látok.
A sorsomnak adom csak azt amit várok.
Láncra vert álmok lecsúsznak a porba.
Sorstalanok sorsa behúzna a sorba, de
keveredek erre-arra, cseperedek folyton,

tömegeknek irányába a kerekeket oldom.
A hit visz előre, bármi is jön elém.
A sorsomat alakítom, így haladok a cél felé.