Szemedben most egy szürke felhő látszik
Csupa bánat
Valahol belül elbújtál előlem

Nem talállak
Hidegen hagy az érintés varázsa
Ez a válasz

Szavaid fakó hangsúlytalan árnyak
Néha fájnak


Sose volt szerelemről is beszélhetsz
Ha így könnyebb
Tagadj meg minden együtt töltött évet

Hagyd a könnyet
Nem maradt semmi szép emlék a mára
Furcsa érzés

Más a szó, más a gondolat mögötte
Nincs megértés


Refrén: Az, ami eltűnt örökre
Lehet, hogy sohasem volt a miénk
Talán csak nem vettük észre

Mást jelent együtt, a te, és az én

Az a perc, ami elválasztott tőled

Ködös emlék
Valahogy végleg elszaladt előlünk
Mit tehetnénk

Jelbeszéd minden mozdulat, hogy értsem
Ez a vége
Mert a csend már egy rég elvesztett lélek

Menedéke