Édesanyám,neked mondtam előszor hogy szeretlek,
te tanítottál járni szíved biztonságot teremtett.
Nem tudom megkoszonni, amiket értem tettél

de a te fiad szemében, a legjobb ember lettél.

Hogy háláljam meg?Hogy életet adtál,

hogy a számra bármi volt mindig mosolyt csaltál.
Lehet hazugság,fájdalom,csalódás,bánat
soha sem fogok megismerni jobb embert nálad!


Megszultél,nem tudtad,hogy majd ki leszek,
hogy az életem során merre fujnak a szelek.

Ugye látod Anya?Ugye buszke vagy rám?
Érted bármikor az életemet adnám!


Sokan nem becsulik azt,hogy még veluk lehet,
én kivétel leszek, és megmutatom neked,
hogy a szeretet a világon a legdrágább érzelem

és én szeretni foglak téged, ameddig lélegzem!



Refrén:
Édesanyám ugye látod már?
Édesanyám ilyen gyereket álmodtál?

Édesanyám nagyon szeretlek téged!
Jó ember leszek, ahogy te kérted!



Hihetetlen az, hogy mindig számíthatok rád,
a világban annyit csalódtam, hogy nem bízok már.

De Te más vagy, koszonok mindent,
megígérem neked,hogy megmaradsz orokre itt bent


a szívemben, ami csak miattad dobban.
Neked íródott e dallam, hozzád szól a tollam.
Figyeld minden szavam, csak neked beszélnek,

az elmémben az utemek csak érted zenélnek.

Ha nem vagy nem tudom elképzelni az életem.

Ha mosolyogni látlak a nap ragyog fényesen,
és mindig, boldoggá tesz ha látlak,
megmutattad az életet, hogy milyenek a bátrak!