Hajnali fény, az élet kék egén veled, életképregényben élek én,
a tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.

Tükröm-tükröm kérlek mondd meg nékem,
miért mosolygunk mindannyian többféleképpen,
legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád,

ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.

Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel,

pedig fáradtan estem be az ágyba, szebb világot vártam, de mindhiába.
Teljfeles hajnalban, játszik az éj, visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, a vándor útra kél, itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél.


Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj ha kérlek, a mosolyodból élek.


Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízok.


Feltétel nélkül szeretni, (egy nevetés és minden bánat tovaszáll)
félmosollyal a semmibe meredni, (kell a zuhanás, attól teljes az utazás)
előre-előre felkelve elesni,

fürkésző szemekkel szívedet keresni.
A szomszéd a főnök! a postás, a kölkök, a hentes az óriás, a többiek a törpök,
különböző Istenek, de ugyanaz az ördög, csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd!!


Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel,
fáradtan estem be az ágyba, szebb világot vártam, de mindhiába.

Teljfeles hajnalban, játszik az éj, visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, vándor útra kél, itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél,
majd itt leszek, ha elmúlik a tél.


Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízok. (2×)