GABÓ:
Egy tökéletes világban egy tökéletes álom
A közepén állok és nézem hogy a sok hering tátog

"nem látok"-illetve nem is akarok
Rám se tekintve futnak el sötét alakok
Odapillant egy, a másik meg rám morog

A deszka végén állok, alattam meg romok
Körbe nézek és látom hogy sok ember zokog
Meg se szólalok csak magamban suttogok

Mormolom a szöveget amit nektek most rakok
Ha a zenével foglalkozom úgyis boldog vagyok
Az utcán járva látom, hogy üresek a padok

Apróért odanyúl hozzám egy-két üres marok
Ellököm őket magamtól és futásnak eredek
A szelek átjárnak az eső is megered

Találva egy szelvényt, mindent megnyerek
Csak leesek az ágyról és azonnal felkelek


REFRÉN, FIDÓ:
Újhold jött, fel megint
Az éjszaka ránk feltekint

Ne engedj el mikor
Majd alatta álmodunk


Újhold jött, fel megint
Az éjszaka ránk feltekint
Ne engedj el mikor

Majd együtt hangzik el pár sorunk

FRANKY:

Hogy van ez? hogy az álmaimban minden tökéletes
De felkelve látom a szükséget, mindenhol ingyen ételes
Méretes a probléma, látod hova jutottunk

Mikor élünk, hát minden elől gyorsan elfutunk
Ezért becsukom megint a szemem, másra gondolok
Mert ébren, nem úgy van minden ahogy mondotok

Ebben a térben minden kincsem máshogy érzem
Nézem, ahogy megálmodva a dolgokat kifolyik a vérem
Egyszer éltem, de már az Istent régóta kérem

De a reményből nem válik valóra a még jobb énem
Trében a sok ember, ilyenkor nem látom előttem
Felnőttem, és az életben sok lehetőséget el lőttem

Kérded tőlem, hogy mindezt hogy felejtem el
Csak felébredek és tudom itt már senki nem felel
Engedj el...hadd aludjak el megint

Hisz a valóságban nincs aki az előítéletektől eltekint