Mit akarnék, amikor amim van pont elég
Írhatok bármit, de isten a tollbetét
A holtponton már elvész a félelem

hiába könnyezik a világ, máshogy látod éberen
A levegőt készülnek előlünk elszívni
és nem leszek kevesebb ha nem fogod elhinni

Szívet a szobákba, szeretetet az ételbe
ez pont azért szól, hogy maradjunk életben
Itt csoda minden és érzem, hogy épül

egy akkora béke, hogy otthonra lelek végül
Egy olyan hétköznap, ami túlnő a spektrumon
A boldogság, mi nem ér véget a tejúton

Nekem esély nem kell, hisz tudom, hogy az én vagyok
Hisz nézd egy ócska panelben is mekkora fény ragyog
A holnap holnap is csak holnap fog maradni

A szavak meg szavak, de nem ezt kell hallani...

Az álmaim repültek, de én maradtam

A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár

Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben
Úgyis megszépül, hogyha engeded

Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!

Van számtalan csillag ami kísér az utadon

Úgy ahogy a szív tükröződik a tudaton
Az érem két fele egymással szembe fordul
Minden napod kín, de most valami megmozdul

Valami renget, valami érted él
Valaki szeret, amit nem lehet a pénzedért
Új élet készül itt állunk a kapuban

és a kukába dobhatom végre, amit tanultam
Bármerre jártam, mindig figyeltem mi történik
hogy miért jutunk el a szerelemtől a kötélig

De mennyi gyermek, hozta már ide hozzánk
azt a fényt, ami nem statikus csak spontán
A szellemi termékek boltja kirabolva

Ez a lélekbe megy, nem porosodni a polcra
Hogy lássam a szemed, hogy ne takarja a maszkod
bár önmaga ellen vív mindenki a harcot

Tudom beérik a szenvedők kudarca
hisz egy az idő, egy a tér egymásra vagyunk utalva
Na szeresd meg magad, nem kell az önutálat

Itt a kezemben a szíved és csak viszem utánad

Az álmaim repültek, de én maradtam

A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár

Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben
Úgyis megszépül, hogyha engeded

Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!

Az én igazam a csend, ez Zen a zenében

Ez ölelés meg csattanás a tenyérben
Bármit építünk eltűnik, de így a jó
Az ego tolvaj a házban, de leszek riasztó

Nem tanulni jöttél, hanem felejteni
Nem magadhoz láncolni csak elengedni
A megértés nem hiányzik, én megvagyok egyedül

de szeretni szeretnélek valahol legbelül...

Az álmaim repültek, de én maradtam

A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár

Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben
Úgyis megszépül, hogyha engeded

Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!

Az álmaim repültek, de én maradtam

A tudat felettem, a szavak alattam
Közel a szívhez minden nap érzem már,
hogy világ csak fényre vár
Tükör mindenki szemében
Én nem csak keveset látok az egészben

Úgyis megszépül, hogyha engeded
Ez benned van! Ez élet! Ez szeretet!