Ebren almodó-
Nyitott szemmel nezem a vilagot,
Megsem latok semmit.

Sebzett szivvel erzem, mi hianyzott,
Megsem kapok semmit.
Halvany kepek tűnnek el mogottem,

Napok múlnak kozben,
Lehunyt szemmel latom mind elottem,
Feltűnnek a kodben.


Refren
Nem hagyom mar, hogy a kepek

Eltűnjenek kora reggel.
Szemem zarom, belül verzek,
Tobbe nem kelek fel...


Lassan erzem, elragad az alom,
Lelkem ismet nyitva,

Behunyt szememmel ugyanazt varom,
Hisz igy minden tiszta.
Újra hallok mindent, mi regen

Felemelte szivem,
Szavak hangok, napok es evek
Ismet regi fenyben.


Refren


Újra lathatom azt, aki egykor
Lehúzott a melybe
Ismet hallhatom annak a hangjat

Ki mar nem szól felve.
Magaval rant a múlt szelleme
Elhalvanyul minden,

Kepzelt jovo, csendes jelen
Kiút innen nincsen.


Refren 2x