Csendül a nóta, perdül a lány,
Most ide húzd a fülembe cigány!
Nyírfa vonódból a szív dala szól,

Indul a föld is a talpam alól.
Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.

Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!


Májusok esti sóhaja kél,
Összesimul a virág s a levél.
Illatos, édes az alkonyi táj,

Kis csalogánynak a szíve, de fáj!
Harmat csillog ezüstös levelen,
Ezt a barnát magamnak nevelem.

Hajt is a szóra, a jóra szívesen,
Holtomiglan a gondját viselem!