kevés merengés, megannyi szenvedés
keresni a boldogságot, a lánc egyre enged és
a szárnyak bontakoznak, mosolyok mutatkoznak

puha ágy mellé néha benéz egy kurta szombat
éji képben lámpafénynél sárgult levelek hullanak
agyam rejtett zugain beatek kutatnak újabb sorok iránt

mond el ki bánt, téged is, mindenkit a világ,
pedig tudom igen, hogy a szív csak egy kis szeretet kívánt
mégis ha üres a pohár, neked is kell bele tölteni

ha beborult az ég se kell esernyőre költeni
fönt lenni vagy lent, az élet bármennyiszer is elkent
mert ez kellett, hogy a fejed helyett a szívednek is adj még helyet

vagy pont fordítva? ordítva suttogom, hogy béke
az a vörös izom is kéri a mellkasba, hogy lépj be
ha nem férsz be, de neked mindig lesz hely

akarod vagy sem, de a világ naponta tesztel

refrén:

maradsz vagy éppen haladsz
szólítsd meg magad s kiáltsd az égbe, nem félek
ha a múlt befullaszt, vagy ha elakadsz

vegyél egy mély levegőt és mondd, hogy élek
mindennapos har!@%!, kar!@%! meg sebek
megfeszült a lélek

ha elfogyott a beton, a fűben mezítláb
tovább lépek


ha az élet bemutat, mutasd meg te mit tudsz
úgy szárad fel szemed alatt is a könnycsepp, ha neki indulsz
hipi hupsz, mindenki megbotlik, csak az nem mindegy

hogy az ember a saját szarán meddig kotlik
csak szimplán mondd így, mosolygok, mert mosolyogni jó
és ha a zene szólít felkarol minden szó

örök szabály, a hülyéket hagyd meg maguknak
és ha íztelen az étel, ott van a só
kevergő képek kuszán fejembe lépnek

töltést adnak a tollnak meg úgy az egész létnek
hajat az égnek, libabőrt a kézre
meg egy pár megosztást a facere

helló Vésztő, helló Sárrét
a múlt az hosszú, de mennyi minden vár még
helló barátok, helló mindenki

tudod a jelszó:nyárson a szalonka még mindig isteni

refrén 2x