Verse1:
Mindenem törhető a reflexemen kívül,
mégsem lettem médiabarát mint resident evil.

Minden magyarban csak negatív a morál,
mert apró életéből csak bánatot excerpál.


A drogfüggő srá!@%! járni tudó cadaverek,
vendetta egy vedettáér kit kocituszba löktek.
Egy egyszerű vízió pontifexre inkvizicio,

jogos negáció hol pozitív az intencio.

Magyarország ahol pergamen a sajba,

saját népét hagyja a parlament a szarban.
Azt hiszed hogy táció de ez hallucináció
mérget csepegtet belétek a félegy kreáció.


Tisztelt guvernánt maradna egy tesztre,
sztárt farag a sajtó, aztán ujra polcra tesznek.

Apollo, kérlek járjuk el a denszmákábt,
summa summa idézzünk elő egy éjszakát.


Refrén:
Apollo, kérlek járjuk el a denszmákábt,
summa summa idézzünk elő egy éjszakát.

Apollo, kérlek járjuk el a denszmákábt,
summa summa idézzünk elő egy éjszakát.


Verse2:
Siker érdekében nem szégyen áldozni,
Elértem a célom mert mertem nagyot álmodni.

Ez szóljon azoknak kik szellemet idéztek,
Kik rímekben adtak helyett a szállóigéknek.


Ez mindenkié kinek szíve hiphopra ver,
Az összes rap katonának ki a zenéért vérzett el.
Megy a srá!@%!nak a rokihoz a békére,

Azoknak a lányoknak akik a szignóm kérték el.

Egy rövid útszakasz a májkomtól a füledig,

Erre lásson napvilágot ki magyarnak születik.
Nem vagyok egyszerű, de monoton a séma,
Öröklődik génről génre mint az ekcéma.


Karácsonyra csak azt kéri ez a poéta,
Hogy kapjon újra hallást minden süketnéma.

Apollo, kérlek járjuk el a denszmákábt,
summa summa idézzünk elő egy éjszakát.