vers1:
Hadat üzent, egy pár nyitott füzet.
Ügess a nyomomban, majd nyiss rám tüzet!

Hét év Tibet az tuti jó üzlet,
szemed alapján kóma. Totális adásszünet...


Frusztrál a vakság, némul a szívhang,
még pörög egy kis skunk, de a kör bezárul.
Furkál a szarzsák, mégis mosolygok vígan,

mert a félelem a pupillákban mindent elárul.

Már semmi sem ciripel, hallgatnak a hangok,

szerte foszlottak a színek, én is a semmiben pangok.
Követek egy ívet, de haldoklik a remény.
Hallottam dobbanni szívet, csak ritkán üt szegény...


Ez egy ízfokozott világ. Monokróm a dizájn.
Csak pislákol a pilács, de te persze maradj vidám!

A miértek útvesztőjében elhal minden imánk,
úgy megyünk fejjel a falnak mint Materazzi-nak Zidane...


Nem egy van ébren, már idejekorán,
bár egyre nő a szám, de még elég halovány.
Nyissátok fel a szemeket! Egyiket se kíméld!

Ahogy pucoljuk a szemetet, úgy követik az ívét

a verebek. Vágod a terepet, hát tisztítsd!

Dobjátok a szerepeket kukába!
Abban, hogy játszod az eszedet, önmagában nincs kincs.
Önmagad virítsd, mert így magad rakod kutyába!


refrén:
Nézd meg! Szállnak felettünk az évek.

Kibillent a mérleg. Na, mi illet téged?
Ébredj! Baszottul egy az érdek,
csak önmagad tedd félre míg rendeződik a lényeg!


vers2:
Végtelen élek, de fogytán a kráft.

Féktelen lélek, most pont rám találsz?
Én a spontán vadász a saját csapdámban állok.
Éppen kilátok, de vajon ki látott?


Az égbe kiáltok. Ütköznek a világok,
a felhőkig érnek lassan a habi lángok.

Mindegy a körülmény, megvan a napi "kár volt",
Bárhol vagyok az öntudatom simán rám ront...


Ne pártolj hamis értéket! Tartsál mértéket!
Adok egy térképet, hogy lásd mi, hol ér véget.
Minden képlékeny, csak a jót kell lépjétek.

Lepjétek meg magatok egy szebb jövővel!

Ez a nyugalom szigete, itt nem tűrlek meg!

A problémák, mint te is, itt szűnnek meg.
Ez egy szentély, itt szétszáll ki avatatlan,
pedig már kilőtték a fát, mint az Avatar-ban...


Ha a határtalan képzelet a szemek elé tárul,
felszáll a köd, a nap az éjjel újra társul.

Láthatóvá válik a láthatatlan,
miről számot adtam, mert megálmodhattam.


Para a szitu. A baki nem kicsi.
Nyakig ér lassan a kakik meg a pisi,
hát egy, mindegy kiért, mindegy ki, egyért,

ébresszük egymást a valóra testvér!

refrén:

Nézd meg! Szállnak felettünk az évek.
Kibillent a mérleg. Na, mi illet téged?
Ébredj! Baszottul egy az érdek,

csak önmagad tedd félre míg rendeződik a lényeg!