Közhely nyomban robban
Mint egy bomba
Állj be a sorba

Nem kell más
Egyediséggel szépen
Révbe érve

Találsz egy más világba

Lázongó szél miért nem vagy enyém

Sok képpen a világot egy nagy képbe
Helyezném elrendezném
Az életem végén, újra fellélegeznék


De akkor már túl késő lesz
Nem lesz már mi visszahúz

Ha egy ajtó bezáródik
Helyette nyílik majd egy másik új


Csak lásd meg a fényt csak fogd a kezét
A lélek túl bonyolult, hogy megértsed
Szeretném hogyha nevetnék

Az emberek szemében elismerésbe vesznék el

Ha halkan nézel az égre

Nézel a tájra
Vágysz ki a fényre, másnap
Teljes önbecsülésre

Tehetsz szert ha végre
Kilépsz a nagyvilágba


Hiába félsz ha úgyse remélsz
Már szebbet szebben is gondolhatnád
Ne törj le, nézz a tükörbe

Falaid körbe, üvölts az ég felé és szállj

Hisz talán még nem késő

Ne legyen már mi visszahúz
Ha egy ajtó bezáródik
Helyette nyílik majd egy másik új


Csak lassan, figyelj a hangra mi megsúgja
Majdani célodat az életben

A falka ne vigyen bajba, csak akkor figyelj ha
A tömegben egyedül maradtál


Üvölts az ég felé és szállj
Ha a tömegben egyedül maradtál


Mert talán már túl késő lesz
Ne legyen már ki visszahúz
Ha egy ajtó bezáródik

Helyette nem nyílik már másik új

Csak lásd meg a fényt, csak fogd a kezét

A lélek túl bonyolult, hogy megértsed
Szeretném hogyha szeretnél
Az Isten kertjében elismerésbe vesznénk el


Elismerésbe vesznénk el.