1. Versszak:
Maradok ugyanaz,én nem változok semmit se,
A sok gyökér a baromságokat is elhitte,

Kamukkal foglalkoztam,az időmet elvitte,
Köpök a szarokra én nem sajnálok senkit se.
A rímem lett a fegyverem,az ütem és a dallam,

Mondhatnám,de hazudnék,hogy én ezt nem akartam,
A zene lett az életem,ezt soha nem tagadtam,
Néha zavaros volt az egész,kicsit elhadartam.

Beindul az élet,gyors cigi meg egy kávé,
A tegnapi napomra,alig emlékszem KB,
Nehéz minden napom,de nem bánok semmit,

Kapunk az élettől,van hogy csak ennyit,
A legkisebb dolgoknak örülhetsz néha,
Tedd meg amit tudsz,na és ne legyél léha.

Figyeld ezt a gyereket,aki neked pofázik,
A saját bőrén tapasztal mert sokszor ráfázik.


Refrén:2X
Nappal az éjjelt még ugyanúgy váltja,
Zsebemben rengeteg kijátszatlan kártya,

Ütem és dallam,csak ugrálunk a szavakon,
Életünk nem más egyetlen maraton.


2. Versszak:
19 múltam lassan vége van minden jónak,
Életem folyóján,már rég elúszott az a csónak,

De gyerek vagyok akkor is,ha néha-néha rám is szólnak.
A parák ahogy másnak,nekem is a nyakamba lógnak.
Kedvelek egy lányt,de mellette még kettőt,

Összejönnék veled,légyszi ne hívj rám mentőt,
Tudja azt is mindenki,rád nem költök pengőt,
Tetszel te nekem,de leginkább a belsőd.

De nem számít semmit,hisz egyedül maradok,
Olvasok egy esti mesét,de csak ha akarod,
Egy srácról szól,aki hallgatja az anyagot,

Az anyag neki a zene,ami a fülébe zakatol,
Egy kedves kis dallam,mit szívéhez lakatol,
Egy papírra egy tollal,csak valamit maszatol,

A rímeket ütemre,egytől-egyig kaszabol,
A mesének nincs vége,a gyerek nem pazarol.


Refrén:2X
Nappal az éjjelt még ugyanúgy váltja,
Zsebemben rengeteg kijátszatlan kártya,

Ütem és dallam,csak ugrálunk a szavakon,
Életünk nem más egyetlen maraton.


3. Versszak:
Szomorú dallam,amit a szemplerből hallasz,
Fáradt vagy te is,mert egész nap hajtasz,

Nem tudsz változtatni,magadnak vallasz,
Beteszel egy zenét amit hazafele hallgatsz.
Reggel meg minden,kezdődik előröl,

A kedved is szarabb lesz,a zuhogó esőtől,
De talpon kell maradni,csak saját erőből,
Így lesz majd házad,egyetlen tetőből.

Lassan már vége,a mesének mára,
A srácnak is kész van,a zenéből a vára,
Rágyújt egy utolsó cigarettára,

Már elfogyott a rímekből,a fegyvertára.
Becsukja a füzetet,leteszi a tollat,
Beteszi a fülest,aztán lefesti a holdat,

A szemében ott lángol,egyetlen mondat,
"Minden majd kezdődik előröl holnap!"


Refrén:2X
Nappal az éjjelt még ugyanúgy váltja,
Zsebemben rengeteg kijátszatlan kártya,

Ütem és dallam,csak ugrálunk a szavakon,
Életünk nem más egyetlen maraton.