Nem kell a nap és nem kell a fény már,
nem kell romantika, egy szende szempár se -
szépít semmin és nem változtat sokat,

így el kellett viselnem a választásodat !
(De megleszek !) Hiába mondod, ki érti meg?!
Az én szívem ettől jéghideg, értitek?

Tévhitek övezik az álmomat már és -
drága a lelkem de kevés az árrés...
Tán rég mikor még számított minden,

én szándékot hittem de vesztettem...
Az ördög pengette a húrt, amire szteppeltem !
A szavam feltettem, a rosszat felejtettem (Yé)

Szakad a szívben a dallam, kellene az akarat !
És édesen a világban csak feküdni a nap alatt !
Lepotyogott a vakolat és rájöttem, hogy nem is -

virág ez, csak egy szirmok nélküli tövis...

Refrén 2x

Választottam utakat és nem térek le mert amég,
mellettem egy gyertya ég, nem játszom meg a vagányt SE !
Választottam életet és nem kellett szer...Voltaképp -

csakis veled volt a szép, nem viselem a magányt el...

Szép az élet párban, de nem lehetek, csak páratlan...

A harcba belefáradtam, miért mondod azt, hogy mást adtam -
magamból ? Ez volt az utolsó szikrám...
Én nem küzdök olyanért aki alapból baszik rám.

Ez így már változatlan, hidd el, nekem pont így jó !
Szerényben adtam mindig, nem kellett a sznob sztíló.
Nem kellett a szereped, nem kellettek maszkok.

Kizártam a színházakat és tudom hova tartok ! (Yé)
Megtaláltam a szóban a helyemet,
elhagytam én a szótlan verebeket...

Szóltam ez meredek, vigyázz a szemetek -
kiég ! Ha hallod az őszinte gyereket,
tőrként a kezetek a szívemben landolt,

akit szerettem az mindig befarcolt,
az élet egy harc volt...Másnál a karabély,
de leszarom bazdmeg, én megyek már csak azér' !


Refrén 4x