Verze1
Könnybe lábad szemem mert nem fogod a kezem
az én életembe nincs már ki gyógyítja a sebem

Bele folytom a bánatom ebbe a zenébe
múltamhoz a kulcs eltünk a mély zsebébe
Te azt mondtad mindig: "örökre együtt veled"

amikor vissza gondolok a szívem szét reped
A szavaim megkaptad, lelkemet el is vetted
és a mi kapcsoltunkat legalulra vitted

Próbálok vissza gondolni a közös emlékre
és a csak veled el töltött gyönyörű estékre
Ilyenkor csak azt látom, hogy könnybe lábad szemem

ilyenkor csak azt mondom, hogy jóvolt együtt veled
Nem becsültél meg, el dobtál ennyit értem
lehet én voltam a rossz még most is ezt kérdem

Te el hagytál engem el köszöntél tőlem
de tudom mostmár én is elég volt ennyi bőven


Refr:
Porba vési könnyem a régi emlélkeket
fújja el az őszi szél,kifakult érzésemet

Jöjjön hát az új,vesszen ködbe neved
én semmit nem kértem,de mindent adtam neked!


Verze2
Porbavési könnyem ezeket a perceket
meg hagyom a múltnak ezeket a terveket

A szekrényben fénykép mely minket ábrázol
kezembe veszem és a tudatomon átgázol
Rossz voltam én is ezt muszáj jóvátennem

remélem meg bocsát mindenki ott fenn a mennyben
Minden marad ugyan úgy csak te mész innen
közös volt a perc és közös volt minden

Csillag fényű hajnal melyet el takar egy felhő
"már nem kellesz nekem" ezt suttogja egy szellő
Megmondom én halkan, de hívogat a magány

nem tudom mostantól ki vigyáz majd reám
Nem jó az élet nekem mert nem fogod a kezem
ki ül mellém ez után ha lehajtom a fejem

Hiányzol nagyon, nélküled már nem jó
utánnad mennék de el ment már a hajó.


Refr:
Porba vési könnyem a régi emlélkeket
fújja el az őszi szél,kifakult érzésemet

Jöjjön hát az új,vesszen ködbe neved
én semmit nem kértem,de mindent adtam neked!