Szokatlan szónoklatba kezdek most, ha nem zavar,
Viszont szokásosan jól rakom a sorokat - ez K'pZavar.
Abból is a Déé, a strófám tudom, nem egy Ady,

De ez nem is 20., hanem 21. századi
Költészet, eredeti pápai poetica
Lábdob, pergő, ádám cé, ez nem prikezsia,

Csak pár perces utcaszónoklat, igazi koszos ütemekre
Minden szavam szépen lassan kúszik be a fületekbe.


Monoton az alap, monoton, akár az élet,
Reggel felkelek, fogmosás, aztán az utcára lépek ki,
Ne mondd, hogy nincs igazam, te sem teszed másképp.

Jobbra néz, balra néz, az útra csak ezek után lép rá.
Bedzsal a boltba, körbeles, aztán a cetlire
Kaja, pia, sorban állás az eladó mondja mennyi lesz.

Kutatsz a zsebedben, kiveszel egy marék aprót,
Séta haza - Máris elment egy egész óra a napból.


Folytatod ahol elkezdted, kulcs a zárba, kattan kettőt,
Újra útnak indulsz, emelkedő követ lejtőt.
Talpad alatt a város, ütemre kopog a flaszter

A padon szotyizik a srác, azt hiszi hogy ghettoblaster
A telója a kezében. Full stílus a fazon,
V póló, nadrág feszül, eskü nekem nyomja a **szom.

De hát ő tudja, megyek tovább, hisz vár már rám az emberem.
20 perce állok egy helyben - $$#zem nekem kell keltenem.


"-Na mi van, itt vagy már?! A nap rád ragyog!"
"-Jaa vágom, már úton vagyok."
Na ja.. hallom mennyire, egy óra múlva meg is jött

Ki a parkba, jó kis chill, meg nyílik a doboz sör.
Sztori követ sztorit, aztán go, mer' vár a HPB
Készül a legújabb cucc, amiről most már te is tudsz.

Eljött az éjszaka, pár óra alvás rám fér még,
Másnap kezdődik ugyanaz, picit más - de ugyanaz.


Monoton az alap, monoton akár az élet,
Monoton élsz, monoton telnek az évek,
Monoton az alap, monoton élsz,

Monoton dobban a szív.
Monoton az alap, monoton, akár az élet,
Monoton élsz, monoton telnek az évek.

Kikészít a monoton lét, én is monoton élek,
Amíg az életem magnóján be nem nyomom a play-t.