1. verze:


Egy kitaszított lettem, sok ember hagytam magam mögött
Barátok voltak egyszer, barát volt ki fellökött
Mindig segítettem, én mindenkinek adtam

Ahonnan ettem oda biztos, hogy nem szartam.
Sokan azt hitték, hogy feladom
Csak azt nem tudták, hogy a lelkem az ördögnek nem adom

Saját magam építettem mindent, saját utam járom
Bárhová tartok a zene lesz csak párom.
Nincsen szinkron, önmagam adom bárhol

A te életed színház, ezért magadat megjátszod
azt hiszed, nem látszik, azt hiszed, nem vágom?!
Ismerlek, mint a tenyeremet, rajtad átlátok.

Furcsa az ember, sokan bábként játszanak
túl messze állnak a valótól, még is látszanak
Ilyen a világ, egy kitaszított szeméből

Egy kitaszított személytől, egy kitaszított eszéből.

Refrén (2x):


Ilyen a világ egy kitaszított szeméből
Nem vagyok gengszter, egy kitalált mesétől

Önmagam adom, ti meg játszatok el szerepeket
Remélem ez a dal, felnyitja majd a szemeteket.


2. verze:

Mocskos a világ, mocskos az ember

Tervezzük a jövőt, de lépni senki sem mer
Hiába minden, itt semmi sincs ingyen
A látszat mindig csal, akkor az ember miben higgyen?!

Mindenki ki akar törni de, mondd hova
Ne higgyél minden szónak, mert itt nem létezik csoda
A gondolataitok rabjaivá váltok végleg

Most nézd meg mivé lettél gyerek, remélem érted!
Kihalt az értelem, megromlottak a kapcsolatok
Monoton minden a gondolataim kapcsolgatom

Csörög a telefon, de nem érdekel ki az
Úgy folynak szét a napok, mint a gyertyán a viasz
19 éve hogy élek láttam már jót-rosszat

Értékelem, ami van, tudom, mit tartok fontosnak
Sok embernek csúszott ki a remény a kezéből
Ilyen a világ egy kitaszított szeméből!


Refrén (2x)