Egy ócska motelszobában,
Porszemek a félhomályban
Valami mállik a falakról,

A vakolat rohad, vagy az aranykor.
Egy utazó az útról letér,
Mert az autócsoda zabálni kér.

Szivarra gyújtva búcsút int,
- hogy érdemes - e élni ? -
A benzinkutas bólint.


A kölyök félve a bajtól
Esetlen koppan az ajtón.

Mint az égen a hajnali felhő
Mivé válik ha felnő ?
A pincérnő a pultnak dül

Hamvad a cigaretta egyedül.
Ahogy árad a vodka az erekben
Lehet, hogy kárt tesz a gyerekben!


Most is a fülemben cseng
Az az elátkozott csend,

Ahol a dicsőség múlik el,
Mert mindent elnyel
Az édes élet motel!


Morog a ficsúr fején tapasszal
Már megint lejt az asztal! -

A szőke nőről fantáziál,
Aki egy langyos kávéra vár.
A nő egy konyakot felhajt,

Majd a mosdótükörbe sóhajt.
Egy marék gyógyszer, egy búcsúképeslap
Hát az ember erre képes csak?


Most is a fülemben cseng
Az az elátkozott csend,

Ahol a dicsőség múlik el,
Mert mindent elnyel
Az édes élet motel!


Az öreg az ágyában felül
Kiles a gyűrött függöny mögül.

A zsebében aprót talál
A postás csenget, vagy a halál!
S ahányan vagyunk rúgjuk a port

Amit sok nagy ábránd megtiport
Hullám loccsan a parton
És a város moraját hallom!


Mindig a fülemben cseng
Az az elátkozott csend,

Itt a dicsőség múlik el,
És mindent elnyel
Az édes élet motel!