Alex:
Mi ami izgat,
csacsogd most el,

közben múlassuk az estét át
egy jó Martinivel.
Ingerlő tested, törékeny csontváz,

friss bőrbe ágyazott szépséggel ringató
DE-koltázs...
A szád is tetszik, megvan az íve,

Rápillantva változik az atmoszféra íze,
MOST:
Csóktalan vagyok, lassan már verstelen, ha nem ejthetek ölelést a színpompázó testeden!


Bocs, hogy
érted döglök tényleg,

bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy

a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!

Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy

nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,

bocs, hogy csak érted kalapál!

Ív:

Ma éjjel ragyok,
és élvezem, hogy bámulsz,
a tér alakul,

a vér hanyagul, úgy
lüktet kábán bárgyún; ah!
Koccanó kockák egyre koppannak

az üveg falán, azt mondom talán,
a csábításod most még talány.
Péntekről szombat, ah, szombatra péntek;

paplan-dimenziót lépünk: idöt mérni vétek!
Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom talán, a csábításod most még talány!


Bocs, hogy
érted döglök tényleg,

bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy

a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!

Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy

nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,

bocs, hogy csak érted kalapál!

Ív & Alex


Koccanó kockák,
friss sós a tested,

párnacsatás szétájulás
bárcsak minden este...


Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom, talán,
a csábításod most még talány!


Bocs, hogy
érted döglök tényleg,

bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy

a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,

bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!