Olyan szabadon él a medve
tudod az ember se más
csak láncra vertek minket

hogy most láncra verve láss

Úgy játszanék ma köztük

kiknek csak háború jutott
ahol éhező a száj
és az eső örökké zuhog


Visszaadnám nektek
mit az idő ellopott

egy árva könnyét a gyermeked
megint újból láthatod


Aki néma volt és hallgatag
új nyelvet kapott
a vak látja az igazat

kinek a lelke ragyog

Szeretnék segíteni

hogy a lángomat lásd
tüzet gyújtok nálad is
és ez olthatatlan társ


Azért jöttem hozzád mert
akartam hogy láss

azt akartam mondani
hogy szenved a világ


Most szüli meg éppen
új csillagát
belőlünk lesz az aki

a szabadságra várt

A tiszta vér mi beteg volt

új testet adott
segítsd fel a hontalant
kinek a háza romok


Építs s a sors majd
hozzád bőkezűn kopog

hasonló vagy hozzám
és én veled álmodok


Olyan szabadon él a medve
tudod az ember se más
csak elfelejtett mindent

amit fennt bíztak ránk

Olyan vaksötét van itt lenn

te csak tápláld a lángot
alszik még az ember
de most vissza talál apjához