Megallsz es korbenezel,
Nem fogod fel ep esszel,
A jelent, a napot, a holnapot,

A korszakalkoto napszakot.

Pompa, gyonyor, egesz ejjel,

Ha fiu ha lany is - tompa kejjel,
Nem mondja, mind azt akarja,
A megfoghatatlant korbeadja.


Senki nem erti, de megcsodalja, megforgatja es megtalalja,
Hogy hol volt az a kurva kis ordog elasva.

Jarjal tilosban, ordits titokban, igyal meg, ott van, heverj romokban,
A sziv a torokban ugyis ver majd meg hajnalig; hajnalig.


Agyamba szokott szo-szolok,
Verbe vegyitett vagyhozok,
Osszemosnak teret, időt,

A mai terv mar megint megdőlt:

Otthon időben, nehany emlek,

Mulo jel, hogy mi meg lennenk.
Fogadkoznek, de hiaba,
Jovok en meg a te utcadba.


Mi johet meg?
Egy hosszu meses ejszaka tudat alatt egyedül senki sem vagyik haza.


Nem erti, de megcsodalja, megforgatja es megtalalja,
Hogy hol volt az a kurva kis ordog elasva.

Jarjal tilosban, ordits titokban, igyal meg, ott van, heverj romokban,
A sziv a torokban ugyis ver majd meg...


Senki nem erti, de megcsodalja, megforgatja es megtalalja,
Hogy hol volt az a kurva kis ordog elasva.
Jarjal tilosban, ordits titokban, igyal meg, ott van, heverj romokban,

A sziv a torokban ugyis ver majd meg hajnalig; hajnalig.