I.
Hianyzol... megint elerted, amit akartal...
De valtoztam, latod, nem vagyok mar kamasz lany!

Szivem olykor gyenge meg, de eszem, ami iranyit,
Egy rossz szo, es beloled rogton ki is abrandit.
Varnal itt ram? Ha megkerlek... de orokre!

Rohogve keszulnek a kovetkezo korokre,
Hisz tudom, hogy ez jatek. Mondd, ki nevet a vegen?
Kell, akivel jatszhatsz? Nem ertem, hogy miert en?!

Evek ota ez megy, nincs eleje, nincs vege,
Odahuzol magadhoz es konnyeden loksz felre.
Konyvek ego kepe, amit a szememben lathatsz,

Bennuk el egy herceg, ki a sorok utan atb*sz.
Nincs valasz, ha kerdezel, minden szo egy hazugsag,
De elobb-utobb kiderul, ebben is van tanulsag.

Nem tabu mar, rajottem, mi az, miert tartalak,
Elmondanam, de hiaba, tul hangosak a hangfalak.


Ref.
Nem kell a szerelmed, nem erdekel, mit erzel,
A szivemben tobbe mar tudod jol, nem fersz el.

Egy muzsa maradsz, ki altal szuletnek meg dalok,
Aztan emlekedet torlom, ha mar ihletet nem kapok.


II.
Hangosak a hangfalak, nem hallom szavaid,
Lesz egy perc, ami vegleg felszabadit.

Megannyi hid kozul egy vezetett hozzad,
En meg sem lepodom, Te hoztad a formad.
Most az a sor var, mit nem vartal soha sem,

Nem hittem volna, de valtozott odabenn
Valami, mast erzek mar, mint ezelott,
A kislany a felnott no szerepebe belenott.

Te meg ot meg megbantanad ujra,
Ez felelosseg, miert tersz mindig rossz utra?
Kulcsra zarom verzo szivemet, ha akarom,

De muzsanak jo vagy, itt elhetsz a szavakon.
Szabadon, a dalok szama szabhat hatart,
Igy lesz baratbol szerelem, szerelembol barat.

Vagy ellenseg? Hiszen szivem meg elvenned,
De en erzesek nelkul a zeneben elvesznek.


Ref.
Nem kell a szerelmed, nem erdekel, mit erzel,
A szivemben tobbe mar tudod jol, nem fersz el.

Egy muzsa maradsz, ki altal szuletnek meg dalok,
Aztan emlekedet torlom, ha mar ihletet nem kapok.


Eltorlom az emleked...
Ha mar ihletet nem kapok...
Egy muzsa maradsz...