Olyan vagyok én, aki igazán elszánt,
Hogy meglegyen a termés, minden pályát felszánt.
Úgy száguldok előre, szinte kiszállok.

A tréből is aranyat szintetizálok.

Zálogba mehet más, amit tosz, kacatok.

Története legendás, a mítosz, kacagok.
Jégtáblára teremtett gyümölcsöskert, én legyek
Az, aki neked majd elhiszi -- kretén gyerek.


Refrén:
A nehéz utat választotta: tarts ki még egy kicsit ott.

Túl sok minden fáj azóta -- most már vége, kisiklott.

Nem törődik a múltjával, továbbszáguld sebesen,

Azt se tudja, mi baja, de nem gyógyul egy sebe sem.
Beírja a nevét a nagy könyvbe, de ha kitörli
Más, neki újra erőt ez ad kitörni.


Megtetted nemegyszer magad néhány bérenccel
Nem sakktábla a harctér, még bírja a bélrendszer.

Csapdába a sehonnai bitang esne,
Aki pont annyit ér, amennyi a pi tangense.


Hidd el bró, én többet érek a nullánál,
Feltámadok, akárhányszor annulálnál.
Altus mindent mit keresett, megtalált a rapben,

Ebben a szerepben a szeme se rebben.

Refrén:

A nehéz utat választotta: tarts ki még egy kicsit ott.
Túl sok minden fáj azóta -- most már vége, kisiklott.


Fogalmam sincs, benned már ki lakozik,
Láttam, ahogy elmegy a márki kalózig.
Széles a skála. Van-e gyógyulásra vitamin?

Már a csapból is csak az folyik, hogy a vita min.

Mellébeszélsz, önző vagy, az Affektus rég élőhalott.

Vége. Egyedül mész, látta Alt is, és ő hagyott.
Gondolkozz, nincs igazad, ha számon kéred Altuson,
Nagyképűen lenézel, barátom, én sem alkuszom!