Nem én választottam Õ hívott engem A hûség megtanított rá Hogy szabaddá kell lennem A szó kell csak, hogy megérintsen Máris oltár lesz a testem Nekem így szép Ez a hûség Pedig széttép Ami mélyen bennem ég Kínlódni így jó: A hûség a legkegyetlenebb béklyó Hát kísérts meg újra Gyönyörû álruhádba bújva Hogy aztán jelmezed minden fodra Legyen a hajnal sarkába dobva Meztelenséged szobra Így lesz az emlékezetnek foglya Nekem így szép Ez a hûség Pedig széttép Ami mélyen bennem ég Kínlódni így jó: A hûség a legkegyetlenebb béklyó