Ákos:Ne nézz rám, fáradt a mosolyom, ez nem én vagyok. Társaim, ahogy múlnak az évszakok, már mind elhagyott. Ha látod azt, hogy a tûz, ami lobogott, már alábbhagyott, Én segíthetek, ha elfogadod, de aztán te is segíts, ha kérem. Orsi:Senkit sem izgat, rég megszoktuk, Üres szavak és csak hazugság. Már az is egy gond, hogy igazat mondj, A félelem így most lassan láncot bont. S mikor a gyermekünk a világra jön, Hiába kezdi tiszta szívvel, erõs hittel Á. és O.:Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet, Túl távol vagy, hogy ezt értsed, Én várlak téged! Várlak téged... Ákos:Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk. Elfordulunk egymástól és bezárkózunk. Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem, Vártam, a kis örömök összekötnek minket, A szeretet mindig segít! Á. és O.:Ne félj, csak 7 másodperc az élet, Távol vagy, hogy ezt értsed, Én várlak téged! Orsi:S mikor a gyermekünk a világra jön, Hiába kezdi tiszta szívvel, erõs hittel Ákos:Millió hang szól Orsi:Mert hallom... Ákos:Millió hang szól Orsi:Megmutatja azt, mit kéne tenned, elérd, hogy könnyítsd a lelked végre Á. és O.:Csak 7 másodperc az élet, Távol vagy, hogy ezt értsed, Én várlak téged! Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet, Túl távol vagy, hogy ezt értsed, Várlak téged! Ó, csak 7 másodperc...