[Mistpain Path]

Természetnek veleje

Természetnek veleje
Csorgó patak nedüje
Vigyél erõt testembe


Egy pohár korty erõbõl a nyugalom
Csontomnak porával kutatom

Véremnek színével keresem
Ha a mindenség hangja van lelkemen


Voltak idõk a kapu elõtt
Utakat megjárva, élményekben dúskálva


Álmodtam, éreztem, felébredtem, odaértem.
Meglátva egy új jövõt, a természekorszak eljött.
Oltárt építve, áldozva a szépnek, égtájak felé tekintve

Elmondva az imákat, köveket összecsapva, tán!@%!at járva
Éltetni és áldani az elfeledett Öregeket


Az ünnepeket a Földanya újra megszüli
Búcsúztatunk és köszöntünk
Nap, Hold, Tûztánc


A kõrõl pattant szikra
Hatalma

És lassan hangot adó
Féktelen uralma
Égig ér karja

Mely marja
Ha akarja
A szelet, teret és földnek talaját

Éjben homályos látványát
Kábulatba ejtõ komolyságát
Lelkünkben rejlõ tisztaságát és múltját

Visszahódít embert és állatot
Kopár sziklákból farag Oszlopos hagyatékot
Éjszaka suhanó fénye

Megvédve tõle
Fûben, vízben él
Bujkáló

Reményre váró
Mely tápláló
S haragot megziláló

Minden kis Bujdosót.