Kiabáltál és úgy szavaztál, hogy szabadjon neked ezt is
Elfelednéd de nincs szerencséd, mert ez fertÃ?'zÃ?'bb, mint a pestis
Mindig sírsz, hogy a gyÃ?±lölet öl

Közben szétszakadsz a gyÃ?±lölettÃ?'l
Egyszer minden lator meglakol
Nem lehetsz otthon már sehol

Neked a hazugság dalol

Az a tÃ?± folyton ott a vénán

Ã?s te eltÃ?±rsz mindent némán
Ã?leted alig lüktet
De szemed a tévére dülled

Ã?s benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,

Hogy valaha ember voltál

Az a tÃ?± folyton ott a vénán

Ã?s te eltÃ?±rsz mindent némán
Ã?leted alig lüktet
De szemed a tévére dülled

Ã?s benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár

Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel és járj!


Köpködtél az ég felé
Aztán a nyakadba hullott szépen

Zabáltad folyton az életet
De most te vagy terítéken
Mind, aki játszik az ördöggel

Ã?szre se veszi, hogy az ördög nyer
A bajt kerested, megszeretted
El ne hidd, hogy szabadon enged

A magad erejébÃ?'l, úgy szabadulj meg!

Az a tÃ?± folyton ott a vénán

Ã?s te eltÃ?±rsz mindent némán
Ã?leted alig lüktet
De szemed a tévére dülled

Ã?s benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,

Hogy valaha ember voltál

Az a tÃ?± folyton ott a vénán

Ã?s te eltÃ?±rsz mindent némán
Ã?leted alig lüktet
De szemed a tévére dülled

Ã?s benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,

Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel, és járj!