A festo megkívant egy not, egy ünnepelt enekesnot,
Ki mindíg a szívrol dalolt, a rozsa a kedvence volt.
A festo mindent eladott, a hazat hol eddig lakott,

Rozsakat vett vagyonan, s megkapta mindet a lany.

Millio, millio, millio rozsaszal, vervoros takaro tavaszi ut poran

Millio, millio, millio rozsaszal, gyonyorubb üzenet senkitol nincs talan...

A szep alom így teljesült, de tul gyorsan messze repült,

Masnap a lany bucsuzott, mert a színpad az elete volt.
A festo most erezte meg, hogy senkit így nem szeretett,
Nelküle csuf a vilag, elhervad minden virag.


Millio, millio, millio rozsaszal, vervoros takaro tavaszi ut poran
Millio, millio, millio rozsaszal, gyonyorubb üzenet sohasem volt talan...


Elmult egy szep szerelem, uj tavasz jott szelíden,
Nem tudja senki se' mar, hol van a lany, merre jar.

A festo uj hazban lakik, minden nap var valakit,
almodva regi varazst, rozsakat fest, semmi mast.


Millio, millio, millio rozsaszal, vervoros takaro tavaszi ut poran
Millio, millio, millio rozsaszal, gyonyorubb üzenet sohasem lesz talan.


Millio, millio, millio rozsaszal, vervoros takaro tavaszi ut poran
Millio, millio, millio rozsaszal, gyonyorubb üzenet sohasem lesz talan.


Millio, millio, millio rozsaszal, vervoros takaro tavaszi ut poran
Millio, millio, millio rozsaszal, gyonyorubb üzenet sohasem lesz talan.